|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Tari Lujza: „…közleni tapasztalataimat…” Kodály Zoltán Garam-menti (Bars megye) gyűjtései Bartók terem, 2018. nevember 29. csütörtök, 10 óra |
A magyar népzenetudomány világszerte elismert eredménye a hatalmas mennyiségű összegyűjtött népdalanyag rendezettsége. A Bartók és Kodály által kialakított, továbbfinomított, s az utánuk következő kutató-generációk által folyamatosan gyarapított és gondozott, dallamtipológiai és stiláris ala-pon rendezett zenei gyűjtemény létrehozásának egyik legfontosabb célja volt az anyagban jelentkező dallamösszefüggések minél árnyaltabb szemléltetése. A dallamokat, így a Kodály által 1912-ben, 1914-ben és 1915-ben Bars me¬gyében gyűjtött népdalokat is zenei jellemvonásaik alapján osztották be a megfelelő zenei rendbe. Az utókor ugyanakkor szívesen látja együtt a táji és történeti vonásokat erőteljesebben szemléltető egyes gyűjtemény-egységeket.
2018 júliusában Kodály Bars megyei (Szlovákia) gyűjtése került kia-dásra. A kiadást az is indokolta, hogy míg a szomszédos Nyitra megyét (az ún. Zoborvidéket) Kodály nyomában gyakran felkeresték a kutatók, s gazdag dalkincse ezáltal és a Nyitra megyéhez köthető Kodály kompozíciókon ke-resztül egyaránt kiemelt figyelmet kapott, addig a szomszédos Bars megye Kodály népzenegyűjtői- és zeneszerzői tevékenységén belül meglehetősen homályban maradt.
A sajátos kistáji vonásokkal rendelkező, Garam-mentén fekvő honfoglaláskori Bars megyei falvakból való dallamkincs különösen gazdag régi magyar műdalokban és a lakodalmi rítusokban használt, Európával is kapcsolatot mutató dallamokban, gyermekdalokban. A dallamanyag a táji vonások mellett a környezethez és a magyar nyelvterület egészéhez való kap-csolódást is jól példázza. A pásztorok által natúr kürtökön és trombitán ját-szott szignálok fonográf-felvételei pedig egészen egyedülállók a korszakon belül.
Az előadás e gyűjtésekbe nyújt bepillantást Kodálynak a tájnyelvet il-letően is gondosan lekottázott, zenei rendszerbe sorolt, jegyzetekkel ellátott, részben fonográfra rögzített népzenegyűjtése alapján.
