|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Kukár Barnabás Manó: Tudományos archívum – archívumi tudomány. Látlelet a Néptánc Archívumról Bartók terem, 2019. január 24. csütörtök, 10 óra |
Célja szerint a tudományos archívum a kutatás forrásbázisát jelenti. Az archívumi munka során a kutató nemcsak megőrzi, hanem rendszerezi és publikálja is kulturális értékeinket, ezzel reflektál a tudományos és társadalmi tér igényeire, szolgál és szolgáltat. A gyűjteményalapú kutatás hagyományai állandó rendelkezésre állást, a digitális bölcsészet adatéhsége az állományok digitális jelenlétét igényli, az online publikálás pedig napjainkra alapkövetelménynek számít.
Előadásomban arra keresem a választ, hogy mindez miként biztosítható tudományos alapossággal, de ugyanakkor hatékonyan és gyorsan. Milyen szemléletmód és milyen tényezők szükségesek e követelmények teljesítéséhez? A kérdés megválaszolásához bemutatom az MTA BTK Zenetudományi Intézet Népzenei- és Néptánc Archívumában az elmúlt öt évben kollégáimmal végzett feltáró és feldolgozó munkánkat. Pályakezdő tánckutatóként a bölcsészettudományi megismerés és elemzés igénye szempontjából találkoztam az archívum-üzemeltetés technológiai világával, amely megkívánta a különböző szemléletmódok archívumi kontextusba helyezett szintetizálását. A folyamat eredménye egy látlelet, amely súlyos, de még kezelhető problémákra utaló tüneteket regisztrál.
