A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával

A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.

 

ferenc papa orban viktor bartok osszkiadas

Hírek, események


 Tudományos fórum >>>

feb28

 

Déri Balázs: Keleti és ókeleti keresztény liturgikus zene a Zenetudományi Intézetben

Bartók terem, 2019. február 28. csütörtök, 10 óra

A Közel-Kelet keleti és ókeleti keresztény közösségeinek vallásos (li­turgikus és paraliturgikus) zenéje mind keletkezésében, mind létmódjában mindenestül a száj­hagyományossághoz tartozik. Ha­son­ló ehhez az európai, így a hazai bizánci szertartású egyházak éneke is, még ha (korlátozott) zenei lejegyzésük befolyásolta is ké­sőb­bi hasz­ná­latukat. Jogos, hogy nép­zenei jellegük miatt mind­ezek ilyen módszerű gyűjtések tárgyai lettek, s részét képezik nép­zenei archí­vu­mok­nak, így az MTA BTK Zenetudományi Intézetének is. A hazai bizánci rítusú ke­resz­tény kö­zös­ségek és a közel-keleti keresztények éneke alig is­mert, lé­nye­gében feldolgozatlan része az archívumnak. Az NKFI / SNN 117057 (vez. kutató: Richter Pál, 2016–2019) pályázat ke­re­té­ben töb­bek közt azt tűztük ki, hogy a digitalizálás és az alapvető le­írás után a világ kutatása elé tárjuk az igen értékes kopt, szír, maronita, melkita, etióp ke­­resztény zenei gyűjtések mennyiségét, jel­le­gét s ezzel elindítsuk va­lódi fel­dol­go­zásuk folyamatát. Eset­ta­nul­­mányként elsősorban Borsai Ilona közel-keleti gyűjtéseit akar­tuk meg­ismerni, ezzel lényegében újra el­indítva a kopt zene tudo­má­nyos vizsgálatát.