A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
Déri Balázs: Keleti és ókeleti keresztény liturgikus zene a Zenetudományi Intézetben Bartók terem, 2019. február 28. csütörtök, 10 óra |
A Közel-Kelet keleti és ókeleti keresztény közösségeinek vallásos (liturgikus és paraliturgikus) zenéje mind keletkezésében, mind létmódjában mindenestül a szájhagyományossághoz tartozik. Hasonló ehhez az európai, így a hazai bizánci szertartású egyházak éneke is, még ha (korlátozott) zenei lejegyzésük befolyásolta is későbbi használatukat. Jogos, hogy népzenei jellegük miatt mindezek ilyen módszerű gyűjtések tárgyai lettek, s részét képezik népzenei archívumoknak, így az MTA BTK Zenetudományi Intézetének is. A hazai bizánci rítusú keresztény közösségek és a közel-keleti keresztények éneke alig ismert, lényegében feldolgozatlan része az archívumnak. Az NKFI / SNN 117057 (vez. kutató: Richter Pál, 2016–2019) pályázat keretében többek közt azt tűztük ki, hogy a digitalizálás és az alapvető leírás után a világ kutatása elé tárjuk az igen értékes kopt, szír, maronita, melkita, etióp keresztény zenei gyűjtések mennyiségét, jellegét s ezzel elindítsuk valódi feldolgozásuk folyamatát. Esettanulmányként elsősorban Borsai Ilona közel-keleti gyűjtéseit akartuk megismerni, ezzel lényegében újra elindítva a kopt zene tudományos vizsgálatát.