|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Kerékfy Márton: A Bartók-kórusok kritikai közreadásának tapasztalatai Bartók terem, 2019. május 23. csütörtök, 10 óra |
Somfai László munkatársaival együtt már 1988-ban elkezdte a kritikai Bartók-összkiadás egy sor kötetének közreadói munkálatait. A kíséret nélküli és zongorakíséretes kórusműveket tartalmazó 9. kötet kézirata – Szabó Miklós és Somfai közös munkája – 2005 tavaszára készült el. A kézirat ettől kezdve az íróasztalfiókban várta, hogy megindulhasson a sorozat kiadása. Az összkiadás első kötetének (Gyermekeknek zongorára: Korai és átdolgozott változat, közr. Vikárius László és Lampert Vera, 2016) megjelenését követően, 2017 elején Pintér Csilla Mária és Kerékfy Márton vette kézbe és kezdte ellenőrizni, majd átdolgozni a kóruskötet kéziratát az összkiadás addigra kikristályosodott közreadói és szerkesztési elveinek megfelelően. Kétéves munka eredményeként – amelyben a Bartók Archívum több más munkatársa és a G. Henle kiadó szerkesztője is részt vett ¬– ez év elejére a kézirat utolsó részei is végleges alakot öltöttek. A kötet előreláthatóan idén szeptemberben jelenik meg.
Pintér és Kerékfy kiegészítő forráskutatásokat végeztek, jelentősen revideálták és kibővítették a bevezető tanulmányokat (elsősorban a kiadás- és fogadtatástörténetet, valamint a kórusművek notációs kérdéseit illetően), újra összevetették a kottakéziratot a rendelkezésre álló teljes forrásanyaggal, valamint újraírták a kritikai megjegyzéseket. Munkájuk során számtalan kisebb-nagyobb felfedezést tettek, ami nem egyszerűen a már ismert adatok pontosítását és kiegészítését tette szükségessé, hanem végül is a kötet közreadói koncepciójának teljes újragondolásához vezetett. Az előadás ennek a munkának a tapasztalatairól, dilemmáiról és eredményeiről számol be.
