|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
Intézetünkben Czagány Zsuzsa vezetésével új kutatócsoport alakult a magyar középkor hangjelzett kódextöredékei tanulmányozására és publikálására. Pályázatuk eredményéhez gratulálunk és sikeres munkát kívánunk!
Digitális zenei fragmentológia. A magyar középkor hangjelzett kódextöredékei – kutatás, rendszerezés, online megjelenítés
Az MTA BTK Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport tagjai:
Czagány Zsuzsa, kutatócsoport-vezető
Gilányi Gabriella, tudományos főmunkatárs
Szoliva Gábriel OFM, PhD hallgató
Meszéna Beáta, kottagrafikus
Gaál Eszter, DLA hallgató
A kutatás bemutatása
Pályázatunk kulcsszava a rekonstrukció. Miből rekonstruálunk mit? Többé-kevésbé véletlenszerűen fennmaradt, kottaírást tartalmazó pergamendarabokból, csíkokból, olykor egészen apró töredékekből állítunk helyre nagyobb egységeket, szerencsés esetben egész oldalakat, sőt könyvrészeket. Olyanokat amelyek egykor a középkori Magyarország egyházaiban, világi és szerzetesi közösségeiben használt szertartáskönyvekbe, liturgikus-zenei kódexekbe tartoztak. E kódexek az idők folyamán kikoptak a használatból; lapjaikat kihasították, földarabolták és könyvborítóként újrahasznosították; ilyen újrahasznosított alakban – 16-17. századi nyomtatványok vagy kéziratok borítójaként – találkozunk velük számos magyarországi és külföldi könyvtárban.
A rekonstrukció legelső, vagy legalsó szintjén – amelyet nevezhetünk archeo-muzikológiának – megállapítjuk, az adott fragmentum mit és hogyan tartalmaz: milyen énektételek, szövegek és dallamok vannak rajta lejegyezve, és ez utóbbiak milyen fajta kottaírással. Mind a kottaírásnak, mind a dallamváltozatoknak ugyanis identitást kifejező szerepük volt a középkorban: az, hogy a hajdani lejegyző milyen kottaírást használt a lejegyzéskor, illetve merre kanyarította a dallamot, következtethetünk az egykori kódex keletkezésének idejére, használati helyére, megállapíthatjuk, vajon az székesegyház vagy gazdag társaskáptalan tulajdona volt-e, vagy kis falusi plébániáé, netán a királyi udvarban forgatták, esetlege külföldről importálták, és itthon hozzáigazították a hazai szokásrendhez.
A rekonstrukció következő szintjein a megtalált és azonosított kódextöredékek rendszerbe foglalása következik: az a folyamat, melynek során egyfelől a töredékek köré képzeljük a teljes kódexet, másfelől a fragmentumokat formai és tartalmi tulajdonságaik alapján csoportokba/családokba rendezzük, meghatározott korhoz, térséghez és intézményhez kapcsolva őket. Ha szerencsénk van, az újonnan föltárt töredéket már ismert kódex lapjai közé illeszthetjük, vagy több töredékről állapíthatjuk meg, hogy hajdan ugyanahhoz a mára elveszett könyvhöz tartoztak.
A kottás kódextöredékek rekonstrukciójának eredményeit az erre a célra létrehozott Fragmenta Manuscriptorum Musicalium Hungariae Mediaevalis web-oldalon tesszük közzé; remélve azt, hogy a világszerte, de különösképpen a közép-európai országokban az utóbbi évtizedben föllendülő töredékkutatás hasonló célú kezdeményezéseivel találkozva a középkori Magyarország kottás kódexállományának egyre nagyobb részét tudjuk – legalább virtuálisan – rekonstruálni.
