|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Brauer-Benke József: Hangszerek és ideológiák: „ősi, népi, nemzeti és multikulturális hangszerek” Bartók terem, 2019. eember 12. csütörtök, 10 óra |
Habár a „népi hangszer” gyakran használt kifejezés, a korábbi definíciók áttekintése arra mutat, hogy több, olykor egymásnak is ellentmondó jelentéstartalommal használták és használják. A „nemzeti hangszer” fogalomnak vagy besorolásnak szintén nem alakultak ki egységes, tudományosan elfogadott kritériumai, az adott ország értelmiségi rétege döntötte el, nem egyszer kitalált hagyományként, hogy mit tekint annak. A nemzeti hangszer fogalom az értelmiségen keresztül fokozatosan beépült a köztudatba, a nemzeti hangszerek pedig ma már a nemzeti szimbólumok közé tartoznak. Azonban nemcsak a nacionalizmus, hanem a multikulturalizmus is megtalálta a maga szimbolikus hangszereit, amelyeknek -- a különböző ideológiák szimbólumaiként – lényegében a nemzeti hangszerekhez hasonló szerepük van. A nemzeti hangszerek szimbolikájához hasonlóan a multikulturális hangszerek is pszichológiai és kulturális határjelzőként funkcionálnak, és egyszerre fejezik ki az összetartozást, valamint a másoktól való elkülönülést.
