|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Tallián Tibor: Ujfalussy József Mozartja Bartók terem, 2020. február 20. csütörtök, 10 óra |
A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete 1984-ben költözött az egykori Erdődy–Hatvani palotába. Az új székház tágas tereinek köszönhetően a magyar zenetudomány története során első ízben jutott olyan nyilvánossághoz, ahol képviselői „real time” – előadások, konferenciák, viták keretében – fejthették ki saját nézeteiket és reflektálhattak másokéra. Ekkor indult Szekeresné Farkas Márta szándékából a Tudományos Fórum, az új funkciót nevében is kifejező sorozat a Kodály-teremben. A program összeállításában szigorú szakmai hierarchia érvényesült; az első alkalmakon a vezető kutatók kaptak szót. Magától értődik: Ujfalussy Józsefnek nem kellett soká várnia a sorára. Ma is látom magam előtt, amint hatvanöt évét meghazudtoló, fiatalos léptekkel felsiet a pódiumra, hogy bevezessen a Sprecher és Tamino párbeszédének misztériumába a Varázsfuvola első fináléjában. Az óra végén vastaps köszöntötte – és szkeptikus jóakarók száj elé tett kéz mögött suttogott kérdé-se: mikor írja már meg…
Akkor már írta, és 1986-ban meg is jelent a válasz: Tamino a válaszúton. Erre, s Ujfalussy József más Mozart-képeire pillant rá a születése centenáriuma előtt tisztelgő megemlékezés.
