|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Életrajz
Születési év: 1990
Felsőfokú végzettség: muzikológia MA, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2013
Tudományos fokozat:
Kutatási terület: Bartók Béla életműve, Magyarország 20. századi zeneélete, a 17-18. századi nyugat-európai műzene és annak 19-20. századi recepciótörténete, illetve a zenei notáció kérdései
1990-ben született Pécsett. 2008 és 2013 között végezte el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem muzikológia alap- és mesterképzését. 2014-ben a kapcsolódó 120 kredites Tanári MA képzést végezte el. 2015 óta a zenetudományi doktoriskola ösztöndíjas PHD képzésében vesz részt, témája „Farkas Ferenc »kuruc« témájú művei” (témavezető: Tallián Tibor). Bartók Béla életműve mellett további kutatási területei: Magyarország 20. századi zeneélete, a 17-18. századi nyugat-európai műzene és annak 19-20. századi recepciótörténete, illetve a zenei notáció kérdései.
Zenetudományi tanulmányaival párhuzamosan 2014-ben okleveles hegedűtanári diplomát szerzett (főtárgytanár: Zs. Szabó Mária). 2015-től között a Musik und Kunst Privatuniversität der Stadt Wien régizene tanszékének „Historische Violine” képzésében vesz részt (főtárgytanár: Ulli Engel) és 2019-ben mesteroklevelet szerzett.
Ösztöndíjas hallgatója volt a soproni Régi Zenei Napoknak (2010, 2011), a Düsseldorf-Benrath kastélyban megrendezett Internationale Sommerakademie-nek (2011–2013) és a freiburgi BW Ensemble-Akademie-nek (2010). A 2012/2013-as tanévben Köztársasági Ösztöndíjban részesült. 2011-ben a Fidelio.hu Kritikapályázat, 2015-ben a kolozsvári IV. La Stravaganza Baroque Music Contest díjazottja volt.
Szerződéssel 2012 óta dolgozik az MTA BTK Zenetudományi Intézetében (20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport, Bartók Archívum), 2017 szeptembere óta óta a Bartók Archívum kutatója (2017 és 2021 között mint fiatal kutató). Zenetudományi témájú tanulmányokat publikál, rendszeresen tart előadásokat konferenciákon. Ismeretterjesztő írásai jelennek meg a MüPa és Zeneakadémia Koncertközpont kiadványaiban. 2016 és 2018 között a Kroó György Zene- és Képzőművészeti AMI óraadója volt. Hangszeres előadóművészként is aktív, a korhű hangszereken játszó Simplicissimus Kamaraegyüttesnek 2012-es alapítása óta művészeti vezetője.
Publikációk
Legfontosabb publikációk:
„Imre Waldbauer, an Important but Little-Known Violinist Partner of Béla Bartók”, Studia Musicologica 62/1–2 (2021), 149–173.
„»Egy Bartók-mű, mely hat évig várt a budapesti bemutatójára«: A 6. vonósnégyes első magyarországi előadása”, Magyar Zene 59/1 (2021), 101–116.
„Dohnányi Ernő és a Waldbauer–Kerpely vonósnégyes”, in: Laskai Anna–Ozsvárt Viktória: Dohnányi Tanulmányok 2021 (Budapest: MTA BTK, 2021), 141–184.
„Farkas Ferenc pályakezdése (1927–1931)”, in: Dalos Anna–Ozsvárt Viktória: Járdányi Pál és kora: Tanulmányok a 20. századi magyar zene történetéből (1920–1966) (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2020), 163–201.
„Bartók- témájú írások a Waldbauer- hagyatékban”, Magyar Zene 58/1 (2020), 89–119.
„Farkas Ferenc kolozsvári éveinek filmzenéi”, in: Egyed Emese–Pakó László–Sófalvi Emese: Certamen VII. : Előadások a Magyar Tudomány Napján az Erdélyi Múzeum Egyesület I. Szakosztályában (Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály, 2020), 243–258.
„Mester és »törvénytelen tanítványa«: Kodály Zoltán és Farkas Ferenc”, Magyar Zene 55/4 (2017), 454–474.
Összes publikáció: Magyar Tudományos Művek Tára
