A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával

A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.

 

ferenc papa orban viktor bartok osszkiadas

Bartok folklorist h300

Az MTA BTK Zenetudományi Intézet Bartók Archívuma 
és  Zenetörténeti Múzeuma
időszaki kiállítása 
a Múzeum 2. termében

Nyitva: 2012. október 30-tól, 
kedd-vasárnap 10.00–16.00 
(hétfőn zárva)

A kiállítás meghívója >

 

„Művészi alkotó és előadó munkáját a tudós pontosságával, aprólékos gondjával végezte. Tudós munkáját pedig a kötelező pontosságon, alaposságon felül művészi intuíció élteti. A művésznek a műzene sáncain kívül eső, gazdag zenei élet ismeretét nyújtotta a folklorista. Ez viszont fölényes zenei tájékozottságot, beleérző képességet kapott cserébe a művésztől.” – Kodály Zoltán


A „folklorista” jelző aligha fejezheti ki Bartók Béla egyetemes zenei nyelvének valamennyi lényegi összetevőjét, de középpontba állíthatja tudományos munkássága mellett legsajátabb zeneszerzői inspirációs forrását, azt, mely a legegyszerűbb, gyakran pedagógiai céllal írott remekmívű miniatűröktől, a Gyermekeknek(1908–11) vagy a Mikrokozmosz (1932–39) darabjaitól a legnagyobb igényű és legösszetettebb művekig, A csodálatos mandarinig (1918–24) és a húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára írt Zenéig (1936) változó módon, de mindvégig centrális vonatkozási pontot jelentett újító zeneszerzői gondolkodása számára. A budapesti Bartók Archívum kiállítása a Bartók Hagyatékból, valamint Kodály Archívumból ritkán vagy korábban még soha ki nem állított eredeti dokumentumok, kéziratok, levelek, fényképek segítségével nyújt bevezetést ebbe a kivételes életműbe.

 

Képek a kiállításról:

  • FolkBB_p01
  • FolkBB_p02
  • FolkBB_p03
  • FolkBB_p04
  • FolkBB_p05
  • FolkBB_p06
  • FolkBB_p08
  • FolkBB_p09
  • FolkBB_p10
  • FolkBB_p11
  • FolkBB_p12
  • FolkBB_p13
  • FolkBB_p14
  • FolkBB_p15
  • FolkBB_p16

 


A kiállítást rendezte:
Vikárius László

Közreműködtek:
Baranyi Anna
Gerő Péter
és a Bartók Archívum munkatársai